Egy már elkészült kerítés utólagos kiegészítése oszlopfedlapokkal és az oszlopok közötti falszakaszokra kerülő fedőelemekkel első pillantásra egyszerű feladatnak tűnhet. A gyakorlatban azonban a választás nem merül ki abban, hogy a tulajdonos a falazatnál valamivel szélesebb elemet keres. A végleges méretek, a fogadófelület állapota, a fedlap formája és a vízorr helyzete egyaránt közvetlenül befolyásolja az eredményt.
Betonból, téglából vagy falazóelemekből készült kerítésre is kerülhetnek utólag ilyen elemek, a kompatibilitást azonban minden munkánál külön kell ellenőrizni. A kerítéskiegészítők megvásárlása előtt a tulajdonosnak meg kell állapítania, hogy az elemek méretük alapján megfelelőek-e, a felület alkalmas-e a rögzítésre, valamint hogy a kiválasztott modell illeszkedik-e az ingatlan összképéhez.
Egy esztétikailag megfelelő elem nem feltétlenül alkalmas a felszerelésre is.
A falazat típusa csak kiindulópont
A beton, a tégla és a falazóelemek megfelelő alapot biztosíthatnak a fedlapok számára, amennyiben a szerkezet felső része összefüggő, stabil, tiszta és kellően sík.
Régi beton esetén a kivitelezőnek ellenőriznie kell a repedéseket, a sérült éleket és azokat a részeket, amelyekből anyag válik le. A habarcsmaradványok, a nem tapadó festékréteg vagy más lerakódások ronthatják a ragasztó és a fogadófelület közötti kapcsolatot.
Téglakerítésnél nemcsak magát a falazatot kell megvizsgálni. A rákerült vakolat vagy burkolat a fedlap fogadófelületének részévé válik. Ha a befejező réteg mállik, leválik vagy kopogtatásra üreges hangot ad, közvetlenül nem ajánlott rá ragasztani. Az instabil részt el kell távolítani, a felületet pedig a szerelés előtt ki kell javítani.
Nyitott üregű falazóelemek vagy zsalukövek esetén a fedlap nem használható arra, hogy egy hiányos, nem folytonos alapot egyszerűen eltakarjon. A kivitelezőnek meg kell határoznia a felső rész lezárásának és kiegyenlítésének módját, hogy az elem szilárd felületre kerülhessen.
Egy jól kivitelezett téglakerítés jobb fogadófelületet biztosíthat, mint egy károsodott betonszerkezet. A kompatibilitást tehát nem önmagában az anyag típusa, hanem a szerkezet tényleges állapota határozza meg.
A megfelelő méretet a kész kerítésen kell meghatározni
A fedlapokat nem célszerű a tégla, a falazóelem vagy a betonelem névleges mérete alapján megrendelni. Egy régi tervrajz adatai sem feltétlenül elegendők.
A vakolat, a burkolat, a habarcs és a javítások megváltoztathatják az oszlopok és a kerítésmezők végleges szélességét. Ezért a mérést azoknak a rétegeknek az elkészítése után kell elvégezni, amelyek a fedlap alatt maradnak.
Minden oszlopnál meg kell mérni a felső felület szélességét és mélységét. A mérést több ponton célszerű megismételni, mivel a falazat kisebb eltéréseket mutathat, a befejező réteg pedig nem mindig azonos vastagságú minden oldalon.
Ha a mért értékek eltérnek, a termék ellenőrzésénél a legnagyobb méretet érdemes alapul venni. A legkisebb értékhez választott elem nem feltétlenül fedi le egyenletesen az oszlop teljes felületét.
A tulajdonosnak nem ajánlott egyetlen oszlop méréséből arra következtetnie, hogy az összes többi ugyanolyan. A kapuoszlopok, sarokoszlopok és végoszlopok mérete eltérhet a köztes elemekétől. Emiatt ugyanazon a kerítésen akár több különböző méretű fedlapra is szükség lehet.
Az oszlopok közötti szakaszokat külön kell felmérni
Az oszlopok közötti falazatnál a felső felület szélessége és az egyes szakaszok hossza egyaránt fontos.
A szélességet minden kerítésmező elején, közepén és végén meg kell mérni. Burkolt kerítés esetén a burkolat vastagságát is bele kell számítani a végleges méretbe. Egy látszólag jelentéktelen eltérés is befolyásolhatja a vízorr helyzetét és azt, hogyan fekszik fel az elem a fogadófelületre.
Az oszlopok közötti távolság alapján határozható meg a szükséges elemek száma, a fugák helye és a vágások pozíciója. A ragasztás előtti próbakiosztás segíthet elkerülni a nagyon keskeny végdarabokat és a feltűnő helyre kerülő vágásokat.
A kerítésmezőkre kerülő fedlapok mérete nem következik automatikusan az oszlopfedlapok méretéből. Minden területet külön kell értékelni.
Az elem geometriája ugyanolyan fontos, mint a külső mérete
Egy fedlap nem válik megfelelővé pusztán azért, mert szélesebb a falazatnál. Az alsó oldal kialakítását és a vízorr helyzetét is ellenőrizni kell a termék műszaki rajzán.
A vízorr a fedlap alsó oldalán kialakított horony vagy profil. A megfelelő vízelvezetés érdekében a fedkő alsó oldalán cseppentőhornyot kell kialakítani.
Feladata, hogy megszakítsa a víz útját, így az még azelőtt lecseppenhet az elemről, hogy elérné a kerítés függőleges felületét.
A megfelelő működéshez a vízorrnak szabadon, a falazat külső síkján kívül kell maradnia. A cseppentőhornyot úgy kell kialakítani, hogy a lecseppenő víz ne tudjon visszafolyni a kerítés függőleges felületére.
Nem létezik minden modellre alkalmazható általános távolság a falazat síkjától. A helyes pozíció az adott termék geometriájától függ, ezért azt a műszaki dokumentáció alapján kell meghatározni.
Ha a fedlapot méretre vágják, a vágás megszakíthatja a vízorr profilját. Méretre vágás esetén a vágott oldalon is biztosítani kell a megfelelő cseppentőhorony kialakítását.
Az egyenetlen fogadófelület veszélyeztetheti a szerelést
A felület síkpontosságát a ragasztó felhordása előtt egyenes léccel vagy vízmértékkel kell ellenőrizni.
A kiemelkedések, mélyedések, letört élek és jelentős szintkülönbségek megakadályozhatják, hogy az elem egyenletesen feküdjön fel. Ellenőrizetlen üregek maradhatnak alatta, a víz útja pedig eltérhet attól, amelyet a termék kialakítása biztosítana.
A ragasztót nem szabad a falazat jelentős hibáinak elfedésére használni. Feladata az elem rögzítése a megfelelően előkészített felülethez, nem pedig a javítási vagy kiegyenlítési munkák helyettesítése.
Nagyobb eltérések esetén a kivitelezőnek a meglévő anyagokkal kompatibilis javítási megoldást kell választania. A szerelést csak stabil és kellően sík alap kialakítása után ajánlott elkezdeni.
A repedéseket fel kell mérni, nem pedig eltakarni
A fedlap nem javítja meg a repedt oszlopot, és nem állítja meg az instabil falazat elmozdulását.
A vakolat felületi repedése más okból alakulhat ki, mint egy olyan repedés, amely áthalad a falazaton vagy az oszlop több oldalán is folytatódik. A hibákat ezért nem célszerű eltakarni addig, amíg azok okát nem tisztázták.
A tulajdonosnak figyelnie kell a repedésekre, a málló részekre, a megnyílt fugákra, a leválásokra és az anyaghiányokra. A tartós víznyomok, a penész vagy más lerakódások szintén olyan problémákra utalhatnak, amelyek további vizsgálatot igényelnek.
Ha az oszlop alakváltozást, elmozdulást vagy jelentős repedést mutat, építőipari szakember vagy tervező véleményére van szükség. Egy fedlap aktív szerkezeti hiba fölé helyezve csak ideiglenesen takarhatja el a problémát, de nem oldja meg azt.
A fedlap hozzájárul a felső felület lezárásához és védelméhez, de önmagában nem teljes vízszigetelési rendszer. Nem szünteti meg az alapozásból, sérült fugákból vagy a kerítés más részeiből származó nedvességet.
A ragasztót az elemhez, az aljzathoz és a kültéri használathoz kell kiválasztani
Egy másik munkából megmaradt ragasztó nem feltétlenül alkalmas a fedlapok rögzítésére.
A ragasztónak kültéri használatra alkalmasnak kell lennie, és megfelelő tapadást kell biztosítania a fedkő és a fogadófelület között. A műszaki adatlapnak tartalmaznia kell a keverés és felhordás feltételeit, a megengedett rétegvastagságot, az alkalmazási hőmérsékletet és a kötési időt.
A ragasztás előtt a felületet meg kell tisztítani. A por, a zsír, a nem tapadó festékréteg, a málló habarcs és a laza befejező anyagok csökkenthetik a tapadást.
A felhordásnak egyenletes érintkezést kell biztosítania az elem és a fogadófelület között. A néhány pontban történő rögzítés üregeket hagyhat a fedlap alatt, és ronthatja a szerelés stabilitását.
Ha a fogadófelület alapozást, javítást vagy kiegyenlítést igényel, ezeket a munkákat a ragasztás előtt kell elvégezni. A kiegészítő és a ragasztó használati utasítását együtt kell figyelembe venni.
A fugákat és a vágásokat nem érdemes munka közben rögtönözni
Az oszlopok közötti falszakaszokra kerülő elemek kiosztását a ragasztás megkezdése előtt meg kell tervezni.
A második mondat helyett: A köztes fedkövek között 5–10 mm-es hézagot kell hagyni a szerelési útmutató szerint.
A fugázáshoz kültéri használatra és az adott rendszerhez alkalmas anyag szükséges. A fugák méretét nem egy minden termékre érvényes általános szabály, hanem a kiválasztott modell műszaki dokumentációja alapján kell meghatározni.
Ugyanez a dokumentáció az időjárási feltételek tekintetében is irányadó. Az eső, a nem megfelelő hőmérséklet vagy a fagy kedvezőtlenül befolyásolhatja a ragasztó és a fugázóanyag működését.
Felújításkor a bontás után ismét meg kell mérni a felületet
Egy régi kerítés hibáit elfedhetik a meglévő fedlapok, a habarcs vagy más befejező rétegek.
Az eltávolítás után üregek, repedések, málló részek és korábban nem látható szintkülönbségek kerülhetnek elő. Emiatt az új fedlapokat nem célszerű véglegesen a régi elemek méretei alapján megrendelni.
A fogadófelület megtisztítása és kijavítása után a méréseket meg kell ismételni. A javítási munkák következtében az oszlop vagy a kerítésmező végleges szélessége megváltozhat.
A régi kerítésen látható víznyomokat sem szabad automatikusan a fedlap hibájának tekinteni. A nedvesség a fugákból, az alapozásból, repedésekből vagy a szerkezet más részeiből is származhat. Az elemek cseréje javíthatja a felső felület védelmét, de nem szünteti meg az összes lehetséges nedvességforrást.
Az esztétikai választás a műszaki ellenőrzés után következik
A forma, a profil és a szín összehasonlítása csak a méretek, a fogadófelület és a szerelési feltételek ellenőrzése után indokolt.
Egy robusztus elem aránytalannak tűnhet keskeny oszlopon. Egy nagyon visszafogott profil viszont vizuálisan kevés lehet egy masszív oszlopokkal és széles kapukkal kialakított kerítésen.
A választást a kerítés magasságához, a mezők szélességéhez, a kapuk formájához és az épület építészeti kialakításához kell igazítani. A szín összevethető a homlokzattal, a nyílászárókkal, a tetővel és a térburkolattal.
A természetes fényben megvizsgált minta pontosabb képet adhat, mint a képernyőn megjelenő fénykép. Az esztétikai összhang azonban nem ellensúlyozza a rosszul megválasztott méretet vagy a nem megfelelő fogadófelületet.
A fényképek segíthetik az előzetes értékelést
Ajánlatkérés előtt érdemes elküldeni a teljes kerítés fotóját, az oszlopok szélességi és mélységi méreteit, a köztes falszakaszok szélességét és hosszát, a szükséges darabszámot, valamint a kívánt színt és típust.
A mérési fotókon a mérőszalagnak jól láthatónak kell lennie, az egyes elemek pedig megszámozhatók. Így minden kép egyértelműen összekapcsolható a feljegyzett méretekkel.
Hasznos információ a kerítés anyaga, a befejező réteg típusa, a legnagyobb mért értékek, az oszlopok száma, a mezők hossza és a fogadófelület látható állapota.
A fényképek segíthetik az előzetes választást, de régi, repedt vagy deformálódott kerítés esetén nem helyettesítik a helyszíni vizsgálatot.
A megfelelő méretet és kialakítást még a megrendelés előtt ellenőrizni kell
Betonból, téglából vagy falazóelemekből készült kerítésre akkor szerelhetők fedlapok, ha a felső felület összefüggő, stabil, tiszta és kellően sík alapot biztosít.
A helyes folyamat a kerítés végleges állapotban történő felmérésével kezdődik. Ezt követi a műszaki rajz, a vízorr helyzetének és a fogadófelület állapotának ellenőrzése. A ragasztó, a fugák és a szerelési feltételek kiválasztását a felhasznált termékek dokumentációjához kell igazítani.
Az esztétikai kialakításról csak ezek után érdemes dönteni.
A vásárlás előtt elvégzett felmérés csökkenti a nem megfelelő elemek, a helyszíni rögtönzött vágások és a hibás vízelvezetés kockázatát. Ha a kerítés jelentős repedéseket, elmozdulást vagy kiterjedt károsodást mutat, a kiegészítők felszerelése előtt szakembernek kell megvizsgálnia a szerkezetet.